A tavasszal, nyáron élettel teli nádas-sásos vízi világ ilyenkor mozdulatlanná dermed. A tavak egy része leengedve, szárazon várja a tavasz beköszöntét. Mások hátát vastag jégpáncél fedi a vermelő halak felett. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy megszűnt az élet, ami koránt sincs így. Noha a vonuló madarak már messze délen vannak, találhatunk azért olyanokat is, akik itt vészelik át a telet. Ahol nincs a nád learatva, ott téli cinege csapatok, ökörszemek (Troglodytes troglodytes) járják azt áttelelő rovarok, nádmagvak után kutatva.

 

Tipikus fajai ezen csapatoknak a barkós (Panurus biarmicus) - ,a függő (Remiz pendulinus) -, és a kék cinege (Parus caeruleus). Réti sasA téli időszakban a legfontosabb teendő a réti sasok (Haliaetus albicilla) etetése, melyet a Halgazdaság a Hortobágyi Nemzeti Parkkal közösen végez. Különleges látvány, amikor az amúgy magányos madarakból többet is láthatunk, mert a jégre kihelyezett haltetemek összegyűjtik őket. A sasok maradékát előszeretettel fogyasztják el az ugyancsak táplálékra váró dolmányos varjak (Corvus cornix), szarkák (Pica pica), egerészölyvek (Buteo buteo).

A teleltető medencék közelében gyakran áttelel a szürkegém (Ardea cinerea), és a bölömbika (Botaurus stellaris), mert itt még télen is hozzá juthatnak a táplálékhoz, hiszen a folyamatos vízátfolyás miatt ezek nem fagynak be teljesen. A gyönyörű színekben pompázó jégmadarat (Alcedo atthis) is megfigyelhetjük a medencék kVidraözelében, amint kishalakra vadászik. Gyakran ül a víz melletti faágon, korláton, ahonnan időről időre lecsap a víz alá.

A vidra (Lutra lutra) sem alszik téli álmot, vára közelében lihogókat tart fenn a jégen, melyek még a legnagyobb hidegben sem fagynak be. Ezeken jár le a jég alá halért, majd bukkan a ismét a felszínre.

 

Fotók:

Dr. Gyüre Péter: rétisas, barkós cinege

Dr. Juhász Lajos: jégmadár, vidra